Mi a hit?

A hit a nem látott dolgokról való 100%-os meggyőződés. Hinni azt jelenti, hogy meggyőződtünk egy olyan dolog valóságáról, amit a fizikai érzékszerveinkkel nem tapasztaltunk.

A Biblia azt mondja, hogy hit nélkül nem lehet Isten tetszését elnyerni. Aki Istenhez közeledni akar, annak hinnie kell abban, hogy Isten létezik. Sőt, abban is, hogy Isten megjutalmazza azokat, akik keresik őt. Istennel való kapcsolatunk alapja, az Őbenne való feltétel nélküli hit és bizalom. Azért tudjuk ezt megtenni, mert tudjuk, hogy Ő jó, jót akar nekünk, és bízhatunk benne, annak ellenére is, hogy nem láttuk Őt.

A hitnek nagy szerepe van az imádkozásban is. Jézus ezeket mondja:

“És Jézus így válaszolt nekik: Legyen hitetek Istenben.
Mert bizony mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és vesd magadat a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik: Annak meglesz, amit mond.
Azért azt mondom nektek, higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, már megkaptátok, és meglesz tinéktek.”
(Márk evangéliuma 11:22-14)

“Az Úr így válaszolt: Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, ezt mondanátok ennek az eperfügefának: Szakadj ki gyökerestül, és verj gyökeret a tengerben – engedelmeskednék nektek.”
(Lukács evangéliuma 17:6)

“És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”
(Máté evangéliuma 21:22)

Itt egy csodálatos történet, ami nagyon jól illusztrálja ezeket a dolgokat:

“Ez az a lecke, amelyet a betegágyamon tanultam meg sok-sok évvel ezelőtt. Tizenhat hosszú hónapig feküdtem azon az ágyon. Valójában egész addigi életemben beteg voltam. Sosem futottam és játszottam úgy, mint a többi gyerek. Nem volt rendes gyermekkorom.
Tizenöt évesen teljesen ágyhozkötötté váltam. Őt orvost hívtak össze hozzám. Egyikük a Mayo Klinikán dolgozott és Amerika egyik legjobb orvosának számított. Megegyeztek abban, hogy semmi remény nincs a számomra. Az orvostudomány addigi ismeretei szerint az én állapotomban még senki sem élte túl a tizenhatodik évét.
Köszönet Istennek az összes jó könyvért és hanganyagért, ami ma rendelkezésünkre áll a hitről és a gyógyulásról. Azokban a napokban még nem volt ennyi írás ezekről a témákról, és én azokról sem tudtam, amik léteztek.
Amikor a nap 24 órájában ágyhozkötött vagy, sokat tudsz imádkozni. Órák hosszat imádkoztam nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra. Sírtam és imádkoztam: Drága Úr Jézus, kérlek, gyógyíts meg. Könyörögtem Neki, hogy gyógyítson meg. Több éjszakát végigimádkoztam.
Megváltásban részesültem, de az imám nem hozott eredményt. Imádkoztam – és biztos voltam benne, hogy Isten hall engem, mert valamiféle szellemi megtapasztalásom volt erről. Egyszerűen éreztem, hogy ez az. Aztán kitapintottam a pulzusomat. Szívem nem akart rendesen verni. Lábaim még mindig bénák voltak, élettelen csontok, kis bőrrel borítva, a combomon és a lábamon semmi hús, semmi izom.
Sírni kezdtem és azt mondtam: Uram, azt gondoltam, meg fogsz gyógyítani. Úgy éreztem, mintha megtetted volna. Egyszerűen tudtam. De Te mégsem tetted meg!
Nem tudtam ezt megérteni. Egy ideig – kb. egy hónapig – mégcsak rá sem néztem a Bibliára. Úgy döntöttem, feladom.
Aztán eljutottam a halál kapujához – egészen közel a haláltusához. Látható nyoma maradt ahogy elkopott az ágy fejrészének fatáblájáról a lakk, amikor belekapaszkodtam és megfeszítve minden erőmet – harcoltam a halállal.
Aztán visszatértem Isten Igéjéhez, és bár nem láttam, hol rontottam el, meg akartam próbálni Isten Igéje alapján cselekedni.
 Kaptam némi segítséget, és valahogy túljutottam a támadásokon, de még mindig nem kaptam meg a gyógyulásomat.
Végül, 1934. augusztus második keddjén, miután tizenhat hónapja nyomtam a betegágyat, kb. délelőtt 1/2 9-kor imádkoztam és azt mondtam az Úrnak: Drága Úr Jézus, amikor itt jártál a földön, azt mondtad a Márk 11:24-ben: Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. Drága Úr Jézus, és meg szeretnék gyógyulni.
Azt mondtad: Amikor imádkoztok. Én imádkoztam.
Azt mondtad: Higgyétek. Drága Úr Jézus, ha itt állnál testben az ágyam mellett, ahogyan anyám teszi, és ha láthatnálak testi szemeimmel, ahogy anyámat látom, és ha kinyújthatnám testi kezeimet, hogy megérintsem a Tiédet, ahogy anyám kezére fektethetem a kezeimet, és ha azt mondanád nekem: Fiú, veled az a baj, hogy nem hiszel, azt kellene felelnem Neked, drága Úr Jézus: Hazudsz ebben az esetben – igenis hiszek. (Ezt pedig kedvesen mondtam és nem gőgösen.)
Amikor ezt kimondtam, Ő szólt hozzám.
Azon a napon fedeztem fel a hit titkát.
Ne úgy értsétek, hogy Jézus testileg szólt hozzám, ahogy egy másik ember tehette volna. Ő nincs itt testben. A Szent Szellem viszont itt van. A Szent Szellem pedig nem Önmagától szól. Azokat szólja, amiket hall… – mondta Jézus (Ján. 16:13.)
A Szent Szellem hallotta Jézust szólni és megmondta az én szellememnek. Bennem belül ezek a szavak hangzottak el: Igen, rendben, te hiszel – amennyire tudsz. Ennek az igerésznek az utolsó része viszont ez: higgyétek, hogy mindazt megnyeritek és meglészen néktek.
Aztán megértettem! Épp olyan volt, mintha valaki világosságot gyújtott volna bennem. Azonnal megértettem!
Felkiáltottam: Drága Úr Jézus, értem! Értem!

  • Hinnem kell, hogy megkapom  a gyógyulásomat.
  • Hinnem kell, hogy megkapom a szívem gyógyulását, amikor a szívem még nem ver jól.
  • Hinnem kell, hogy meggyógyulok a béneságból akkor is, ha még béna vagyok.
  • Ha pedig hiszem, hogy megkapom, akkor meglesz nekem!

Sosem értettem ezt azelőtt. Először meg akartam kapni a gyógyulásomat és aztán elhinni. Akkor azonban már nem kell hinned; akkor már tudod. Láttam, mit tettem: mindazokban a hónapokban csak reméltem, hogy megkapom a gyógyulásomat és ez így nem működött.
Ha az Igét és a Szent Szellemet követed, szinte ösztönösen fogsz tenni dolgokat. A hosszú betegségem során ugyan voltak olyan időszakok, amikor nem tudtam rendesen használni a kezeimet, most azonban csak a testem alsó fele volt béna; a kezemet elég jól tudtam használni. Miután megkaptam ezt a kinyilatkoztatást Isten Igéjéből, azonnal felemeltem a kezeimet. Senki se mondta, hogy ezt tegyem. Nem tudom megmagyarázni miért tettem ezt, csak megtettem.
Mennyei Atyám, drága Úr Jézus, hála Istennek, meggyógyultam! – imádkoztam – Hiszem, hogy meggyógyultam.
Most a helyes igeidőben szóltam. Most működött a számomra. A hit most van. Ha nem most van, akkor nem hit. Azt hinni, hogy meg fogom kapni a gyógyulásomat, az nem lenne jelen idő, vagyis az nem hit.
Köszönöm Neked drága Úr Jézus a gyógyulásomat – mondtam. – Hiszem, hogy a szívem jól van. Hiszem, hogy a bánulásom meggyógyult. Köszönöm Neked a testem gyógyulását.
Nem néztem az időt – és tudom, hogy néhány perc hosszú időnek tűnhet -, de úgy gondolom, kb. tíz percig dicsőítettem így az Urat. Azt a tíz percet hálaadással töltöttem, mivel a szívem jól volt és testem meggyógyult.
A sátán természetesen azonnal kihívott engem. Igen, ő minden talpalatnyi földért, amit elveszel tőle, meg fog harcolni. Azonnal azt mondta: Szép ki alak vagy. Azt állítod, hogy keresztény vagy és most hazudni kezdesz.
Bármikor máskor letagadta volna, hogy létezik a pokol és a tűznek tava, de ez alkalommal ezt mondta nekem: Nem tudod, hogy a Biblia azt mondja, minden hazug a kénkövel égő tüzes tóba kerül?
De igen, tudom ezt, ördög –
 feleltem. – De nem hazudtam! Tudtam, hogy ez az ördög volt, mert bármi, ami kétség, vagy elbátortalanodás, az mind az ellenségtől van.
De igen, hazudtál! – felelte. – Azt mondtad, hogy meggyógyultál, pedig ez nem igaz. Tapintsd ki a szíved!
Szokásom volt kitapintani a szívemet, hogy ellenőrizzem, és öntudatlanul odanyúltam, hogy ezt tegyem. Amikor megtettem, a kezemre ütöttem és azt mondtam: Ne tedd ezt! Nos, ördög úr, nem azt mondtam, úgy érzem, hogy meggyógyultam. Ha ezt mondtam volna, hazudtam volna. Nem azt mondtam, hogy gyógyultnak látszom. Ha ezt mondanám, hazudnék. Semmit sem mondtam arról, hogy nézek ki, vagy hogyan érzem magam. Azt mondtam, hiszem, hogy meggyógyultam. Hiszem, hogy így van és megkapom a választ az imámra. Ha azt mondod, hogy nem hiszem ezt, akkor hazudsz. Egyébként te mindenképpen hazug vagy; Jézus mondta, hogy az vagy.
Jézus Krisztus, Isten Fia, amikor a Földön járt, azt mondta a Márk 11:24-ben: Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. Jézus mondta ezt – és amit Ő mondott, az igaz! Én hiszem ezt. Ha hiszem, akkor meglesz nekem. Én hiszek neki.
Ha érvelni és akadékoskodni akarsz ezzel kapcsolatban, menj, vitatkozz Jézussal. Nem én mondtam ezt, hanem Ő.
Ez leállította az ördögöt. Én pedig újra elkezdtem hálát adni és dicsérni Istent a válaszért.
Gondolom, kb. tíz percig dicsérhettem Őt, amikor belülről, a szívemből, a szellememből ezek a szavak hallatszottak: Hiszed, hogy meggyógyultál. Aki meggyógyult – aki egészséges – annak semmi keresnivalója az ágyban. Fel kell kelnie.
Így igaz
 – feleltem. –
 Igen, Uram, így igaz. Fel fogok kelni. Dicsőség Istennek, fel fogok kelni!
Látod, hittem, de a hit birtoklást jelent. Ha hiszel, egy lépést teszel fölfelé – és minden lépést meg kell tenned.
Semmivel se néztem ki jobban és egyáltalán nem éreztem jobban magam. Nem éreztem semmit a csípőmtől lefelé. Még mindig béna voltam. A testem felső részét, közel kétharmadát tudtam csak használni.
Nagy párnákkal voltam feltámasztva, így tudtam olvasni a Bibliát. Ülő helyzetbe nyomtam fel magam és felhúztam térdeimet a mellemhez. Aztán egy erőfeszítéssel megmozdítottam a testemet és lelöktem a lábaimat az ágyról.
Megragadtam a mennyezetes ágy lábam felöli oszlopát és lenyomtam magam az ágyról. Lábaim fatörzsként estek a padlóra. Tudtam, ott lent vannak, de nem azért, mert éreztem őket, hanem mert láttam, hogy ott vannak. A térdeim lógtak. Ott álltam átölelve az ágy oszlopát, térdeim majdnem érintették a padlót. A szoba forogni kezdett.
Az ördög megküzdött velem minden centiméternyi útért. Olyan gyorsan követték a gondolatok egymást a fejemben, mint a géppuskából kilőtt golyók: Nem tudsz járni, és tudod is, hogy nem tudsz. Nem gyógyultál meg, és tudod, hogy így van. Hazudsz. Itt fogsz a padlóra zuhanni, és itt kell majd feküdnöd.
A világon az egyik legjobb módszer az ördöggel való elbánásra, ha nem veszünk tóla tudomást. Tehát nem figyeltem rá. Úgy tettem, mintha semmit sem mondott volna.
Azon az ágyoszlopon lógva megtettem a tőlem telhető legjobbat, egyik kezemet kissé felemeltem és azt mondtam: Köszönöm Istenem, hogy meggyógyultam. Ki akarom jelenteni a Mindenható Isten, az Úr Jézus Krisztus és a mennyei angyalok jelenlétében, az ördög és a gonosz szellemek jelenlétében, hogy Isten Igéje igaz, és hiszem, hogy meggyógyultam! Hiszem ezt!
A vén szoba forgott, mivel tizenhat hónapig csak feküdtem. Becsuktam a szemem. Pár perc múlva ez a forgás megszűnt. Kinyitottam a szemem. Minden újra a helyére került.
Hála Istennek, az Ige szerint gyógyult vagyok – mondtam újra. És hittem ezt.
Aztán olyasmit éreztem, mintha egy meleg folyam föntről a fejemre zúdulna. Úgy tűnt, lefolyik rajtam, mintha egy csupor meleg mézet öntöttek volna a fejemre. Végigfolyt az egész testemen.
Amikor a csípőmhöz ért, elkezdett visszatérni az érzés testem alsó részébe. Néhány másodpercig gyötrő fájdalmat éreztem. Úgy éreztem, mintha tízmillió tű szurkálta volna a lábam. Felkiáltottam volna, ha nem lett volna oly jó érzés! Mivel addig egyáltalán nem éreztem semmit, így a fájdalom is jónak tűnt! Aztán teljesen jól éreztem magam. A bénulás megyzűnt.
Azt mondtam: Most járni fogok – s így is tettem. Azóta is járok.
Így tanultam meg a hitnek ezt az alapelvét, amit tanítok nektek. Ez így működik Isten összes ajándékának elvétele esetén.”

(Forrás: Kenneth E. Hagin – Mi a hit c. könyv)